A törvény szerint a legtöbb (vagyis nem minden) dolgozónak joga van pihenőidőhöz. Az, hogy ez fizetett vagy fizetetlen, a munkaszerződéstől függ. Néhány ágazat esetben különleges szabályozás van érvényben, például a közlekedés területén.
A munkaidő szabályozás előírja, hogy a munkaadó köteles pihenőidőt biztosítani. Továbbá kötelessége biztosítani azt, hogy a munkaadó egészsége és biztonsága ne kerüljön veszélybe. Ennek érdekébe a munkaadó egyénileg szabályozhatja a pihenőidő gyakoriságát és hosszát.
Pihenési szünet: Ebédszünet, tea szünetek és egyéb rövid szünetekkel a nap folyamán.
Napi pihenőidő: A befejezett munkanap és a következő munkanap közötti időszak.
Heti pihenőidő: egész napok, melyek során a munkavállaló nem dolgozik. Sok esetben ez a hétvége.
Heti 40 óránál többet dolgozhat ha:
-Tartani kell a folyamatos szolgáltatást vagy termelést
-Ha reagálni kell a kereslet-kínálat változására a termék vagy szolgáltatás esetében
…és feltéve, hogy:
-Nincs elérhető felnőtt erre a munkára
-A képzését ez nem befolyásolja negatívan
Kötelező pihenőidő-gyakorlatban
Sajnos volt alkalmam megtapasztalni, a különbségtételt céges és ügynökséges alkalmazott között. Orwell Állatfarmjához hasonló szituációkról beszélek, amikor is az egyenlők között vannak egyenlőbbek. Ez érvényes a pihenőidőre is.
A legutolsó londoni munkahelyemen 10 órás műszakba dolgoztunk. Nekünk, cégeseknek, erre az óraszámra járt két részletben, egy óra fizetett pihenő. Az ügynökségi alkalmazottaknak egyszeri 30 perc nem fizetett pihenő járt. Szerencséjükre a főnök is ember, igaz a nagyobb főnök már nem az…Szóval a délutános csoportvezetők között volt egy íratlan megállapodás. Amikor a termelési menedzser hazament, kiengedtük az ügynökségi alkalmazottakat egy extra 20 perc szünetre. Pechűkre, a délelőttösök ezt nem tehették meg.
Utolsó kommentek