Jópáran kerestek már meg olyanok, akik családostul kívánnak kivándorolni Angliába. Mindenkinek a fokozatosság elvét ajánlom. Teszem ezt a józan észre hallgatva és mások kárából okulva. Hiszen, ha valaki egyedül vág neki, akkor csak a saját életéről kell döntést hoznia. Viszont ha egy komplett családról van szó, akkor természetesen már más a helyzet.
Ezért, ha valaki úgy dönt, hogy családostul költözik ki, az jól tervezzen, szervezzen, de legfőbb kép, egyedül induljon ki. Vagyis valaki a családból alapozza meg a többiek helyét, hogy a kiköltözés minél zökkenőmentesebb legyen.
Persze van több olyan ismerősöm, aki úgy döntött, hogy belevágja a komplett családot a mélyvízbe. Sokuknak sikerült itt megmaradni, de ez több dolognak volt köszönhető.
- Előkészület. A vacsoraasztalnál arról beszélni, hogy otthon rossz és ki kéne jönni Angliába, az jelenthet régóta tartó tervezést, de valójában még a fórumok átolvasgatása se elég. Hiszen egy felelősségteljes döntésről van szó, nem szabad elhamarkodott felületes előkészületet végezni.
- Pénz. A siker egyik záloga a nyugodt induláshoz. Azt hiszem, ezt nem kell nagyon részleteznem.
- Kinti kapcsolat és segítség. Szintén nagyon fontos, hiszen egyszerre sok dolgot kell intézni, ami időigényes és nem mindig egyszerű. Ebben az esetben lényeges a megbízható háttér, vagyis egy olyan ember, akire nyugodt szívvel rábízza magát az ember.
- Kompromisszum. Minden családban van egy gyenge láncszem és ez nem minden esetben a gyerek.
Ha valaki nem képes áldozatot hozni, vagy alkalmazkodni az új körülményekhez, akkor az egész családot veszélybe sodorhatja. Tessék tudomásul venni, nem otthon vagy!
Azok, akik elbuktak, számomra eléggé érdekes hozzáállással rendelkeztek. Tőlük sűrűn hallottam a következőket:
- Nem tudtam!
- Azt hittem…
- Erről nekem senki se szólt!
- Én úgy gondoltam, stb.
…és lám, lám, nem is lett jó vége…
Utolsó kommentek