Néhány ismerősöm akad, aki vezetésből tartja el magát, mások pedig még csak álmodoznak erről. De egytől-egyig szembesültek két problémával. Az első könnyedén orvosolható, ez pedig nem más, mint a magyar jogosítvány honosítása. Ezt meg lehet csinálni a helyi DVLA irodában és 60 font körüli összegből meg is lehet úszni. A másik gond az angolok konzervatív mivoltából fakad, ez pedig a baloldali közlekedés, szűk utakon. Az, aki nem próbálta, el se tudja képzelni, mennyire arcpirító tud lenni az első hetekben, a „rossz oldalon” vezetni és élvezni a szűk utcákban való lavírozást.
Az aki nem akarja már az első nap totálkárosra törni a céges járművet, két lehetőség marad. Találni egy ismerőst, aki rendelkezik kocsival és segít némi gyakorlatot szerezni vagy borsós áron leckéket vehet valamelyik oktató „kollégától”.
Aki viszont komolyan gondolkodik a jövőről, annak bizony áldozatokat kell hoznia ebben a témában. A törvény 3 éven belül kötelez minden C és D kategóriás sofőrt a CPC-re, a belföldi árufuvarozói engedély angol megfelelője. Ennek megszerzéséhez pedig nem árt a jó angoltudás és kb. 1,100 font a tanfolyamra.
Ha megvan a „rutin” és a kellő magabiztosság, akkor lehet jelentkezni valamelyik ügynökségnél és várni a telefonhívást. Innentől kezdve pedig marad a szamárlétra, az angol referencia megszerzése és három év hivatalos gyakorlat után már lehet is buszt vezetni Londonban, havi bruttó 2,000-2,500 fontért.
Buszvezetésről álmodozóknak viszont rossz hírem van. Bár ebben az esetben nem követelmény a buszvezetői jogosítvány, de a bizonyított 2-3 éves angliai vezetési tapasztalat igen.
Vannak busztársaságok, melyek maguk biztosítják a jogosítvány megszerzéséhez szükséges tanfolyamot. Ilyenkor a röghöz kötés elve működik. Vagyis a jövendőbeli buszvezetőnek alá kell írnia egy szerződést, mely szerint legalább két évig fog a cégnél dolgozni. Persze nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a pályakezdéshez szükséges az angol nyelv alapos ismerete.
Utolsó kommentek