Angliában (ellentétben Magyarországgal) tudják mi az öngerjesztő gazdaság. Vagyis ha új munkahelyet teremtesz, azzal még több munkahelyet teremtesz. Hiszen aki idejön élni és dolgozni annak vannak szükségletei. Enni, inni, aludni, utazni, stb. mindenkinek kell.
Persze itt meg lehet figyelni egyfajta kasztosodást. Egy magyar vendégmunkásból nem lesz menedzser, de egy ízig-vérig angol se fog szállodai szobát takarítani. Vagyis mindenkinek megvan a helye.
De most térjünk vissza a munkalehetőségekre. Az átlag minimális nyelvtudással, magyar referenciával érkezik és ezzel nem is megy sokra. Lehet neked elismert szakmád, de az angolok csak az angol tapasztalatot fogadják el. Nem hatja meg őket a követség által hitelesítet, angol nyelvre lefordított bizonyítvány. Ennél fogva a kiérkezők többségének el kell indulni a szamárlétrán.
Angliában viszonylag könnyű munkát találni. Sokkal könnyebb, mint otthon, de ez nem jelenti azt, hogy az első munkahelyet mindenki szeretni fogja. Sőt. Én azt szoktam az újoncoknak mondani, hogy bármilyen munkát is kap elsőre, azt fogadja el. Dolgozzon, legyen bevétele. Szerezzen tapasztalatot.
Sokkal könnyebb, kiegyensúlyozottan, állandó bevételi forrás mellet-munkát keresni, mint üres zsebbel járni az utcát.
Tehát kezdetben vala az ügynökség. Itt be kell regisztrálni és várni a telefonhívásra. Ezek a cégek egyrészt gyári, raktári, élelmiszer-ipari munkákra szakosodtak. A másik típus a szolgáltató ipar. Értsd pincér, felszolgáló, szállodai- takarító. A beosztások szempontjából, nem sok választási lehetőség van.
A fizetés minimálbér, de itt jön a lényeg. Átlag szakma, átlag munka. Mit kapsz ezért? Kutyába vesznek. Akár csak otthon! De itt több a csont ...
Utolsó kommentek