Anglia, élet és munkavállalás

 Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy Anglia egy vállalkozásbarát ország. Példának okáért a cégalapítás sem időben, sem pénzben nem kíván nagy befektetést, de persze ez nem vonatkozik az üzletmenetre. Hiszen pénzt, csak pénzből lehet csinálni.

 Az állami szervezetek is nagy segítséget tudnak nyújtani. Tanácsokat, információt bocsájtanak a vállalkozók rendelkezésére, mely sok esetben nagyon sokat számít. Szóval április a vállalkozásról, cégalapításról és a hozzájuk kapcsolódó dolgokról fog szólni.

 Íme, egy lista azoknak, akik a neten szeretnének szerencsét próbálni. A Reed oldalán a hirdetésekre való jelentkezések számát is számon tartják, ezek összegén el lehet gondolkozni. 

Logisztikai hirdetések: http://www.careersinlogistics.co.uk/

Vendéglátós hirdetések: http://www.caterer.com/

Vegyes hirdetések: http://www.cv-library.co.uk/

Vegyes hirdetések: http://www.jobsite.co.uk/

Vegyes hirdetések: http://www.jobstoday.co.uk/

Vegyes hirdetések: http://www.monster.co.uk/

Irodai, admin hirdetések: http://www.officerecruit.com/

Nyomdaipari hirdetések: http://www.ozzle.co.uk/

Vegyes hirdetések: http://www.reed.co.uk/

Vegyes hirdetések: http://www.totaljobs.com/

Vegyes hirdetések: http://www.ukjobsnet.com/

Vegyes hirdetések: http://www.ukstaffsearch.com/

 A következő felsorolásban lévő ügynökségeket olyanoknak ajánlom, akik valamelyest beszélnek angolul és képesek „eladni magukat” a munkaerő piacon.

Abbey Recruitment,  vendéglátó ipari

http://www.abbeyrecruitment.co.uk/

Blue Arrow, szakterületek:

- Ipari és gyártósori

- Kereskedelem és raktározás

- Sofőri

- Irodai

- Éttermi és szállodai

http://www.bluearrow.co.uk/Pages/default.aspx

Brook Street, ipari és irodai munkákat kinál

http://www.brookstreet.co.uk/

Kelly Service, több mint 20 szakterületen kínál munkát

http://www.kellyservices.co.uk/

Office Angels, irodai és adminisztratív területen képviseli magát

http://www.office-angels.com/Pages/default.aspx

 Angliában a legegyszerűbb módja a munkakeresésnek, ha beregisztrálsz egy ügynökséghez. Ennek oka szintén egyszerű. Ebben az országban minden ügynökségeken keresztül megy. Mint ahogy Magyarországon is divat az „alvállalkozó téma” ugyanúgy itt is. Leszámítva, hogy itt nem a korrupció a mozgatórugó, hanem a kényelem. Minden cégnek egyszerűbb felhívni egy ügynökséget, hogy kell pl. 120 óra munkaerő, mint alkalmi munkavállalókat vadászni az utcáról.

  Tehát vannak az ügynökségek, ahová az ember lánya/fia bemegy. Kitölti a regisztrációs űrlapot és lehet, hogy már aznap dolgozhat is. A dolog hátránya a bizonytalanság. Mert előfordul sok esetben, hogy egy héten csak 3-4 napra akad munka, de olyan is, hogy „ott ragad” egy helyen és folyamatosan tud dolgozni. Ez sok mindentől függ. Mennyire kell az ember a bérlő cégnek, a melós mennyire válik be illetve, hogy az ügynökség kit hogyan oszt be munkára. Én is jártam úgy. hogy a „beetetés” időszakában folyamatosan dolgoztam éjszaka, pótlékot is kaptam. Cserébe hallgattam minden alkalommal, hogy megy ez még jobban is, csináld gyorsabban, meglátod, kapsz céges szerződést, ha így folytatod. Aztán kiderült, hogy a cégnek nem éri meg átvenni, mert akkor magasabb órabért kellene fizetnie és ez által a munkakedv is lanyhult. Az ügynökség átrakott délutános műszakba és az új hússal foglalkoztak. Hiszen ők még nem tudták mi a pálya. Majd csökkentek a munkanapok száma is és szerencsére még a „csúcson” hagytam ott a céget és találtam meg a mostani munkahelyemet ahol már 3 éve vagyok. Persze nem akarok innen nyugdíjba menni, de ez a blog nem az én sztorimról szól.

Az ügynökségek is szakosodva vannak. Vagyis, nem mindegy hova mész vagy te mit szeretnél csinálni. Hiszen ha egy étterembe v. kávézóba szeretnél dolgozni, akkor nincs értelme elmenni egy olyan céghez, ami raktárakba közvetít rakodó vagy csomagoló munkára. Szóval érdemes ebből a szempontból is informálódni. Igazából nincs nagy választék az ügynökségekből, de mindegyiknek sok irodája van London szerte és persze mindenkinek megvan a saját körzete.

 Ennél fogva a belvárosban inkább a szolgáltató szektor van jelen. Konyhai kisegítő, pincér vagy szállodába takarító, szobalány munkát lehet találni. A külső részen inkább a termelő, gyári munka illetve a raktári munka megy.

 Bérezés szempontjából a minimál várható a munkahelyek 90%-nál, ami jelenleg bruttó 5,93 GBP/óra. 2011. októbertől pedig 6,08 font. Ez azt jelenti, hogy magas óraszámba kell dolgozni ahhoz, hogy megérje a kinttartózkodás. Aki viszont a saját szakmájában kíván elhelyezkedni, annak a szakmai blogbejegyzés-sorozatomat ajánlom. 

Nemrég felütötte a fejét minálunk egy új trükk, mellyel a gyanútlan embereket húzzák le kisebb-nagyobb összeggel. A dolog szépséghibája, hogy teljesen legális. Kihasználja a bankrendszer hibáját és nehéz ellene védekezni. De először is tisztázni kell két fogalmat, mely a bankkártyás fizetéshez tartozik.

Direct Debit. Ez egyfajta folyamatos banki megbízás. Direct Debittel fizeti az ember a telefonszámlát, a közüzemi számlákat,stb. Ehhez a tranzakcióhoz az ügyfél megadja a bankszámla adatait a szolgáltatónak. Tehát bankszámla-szám és short-code. A szolgáltató egy megbízási kódot használ, mely minden esetben azonos. Ha bárkinek problémája van, bemegy a bankba és az ügyintéző egy perc alatt le tudja tiltani a Direct Debitet. Innentől kezdve a szolgáltató nem tehet semmit, a bank nem fogja elfogadni a megbízási kódot. Téma lezárva.

 Card Payment. Ez egyedi bankkártyás vásárlásnak felel meg. Mint amikor kártyával fizet az ember. A szolgáltató ilyenkor a bankkártya adatait használja. Vagyis a 16 számjegyű bankkártya számot és a kártya hátoldalán lévő biztonsági kód utolsó három karakterét.

Elvileg amikor az ilyen fizetés az interneten történik, biztonságos böngészési módban és a szolgáltató nem menti el az adatokat, hanem online továbbítja a kártyakibocsátónak, az pedig a banknak. Ezzel a módszerrel zajlik az eseti tranzakció.

A trükk

 Ezt a módszert különböző cégek használják, a szolgáltató ipar minden szegmensében. Hitelminősítők, de filmkölcsönzők, társkereső oldalak, online boltok is.

 A lényeg, hogy a gyanútlan ember az interneten szeretne igénybe venni egy szolgáltatást. A szolgáltató felajánlja a próbaverziót, mely például féláron van. Ennek igénybe vételekor meg kell adni személyes és bankkártya adatokat. Ezek után ki kell pipálni azt a részt, hogy elfogadod a felhasználási feltételeket és már véged is. Ezzel ugyanis több dologhoz mindenképp hozzájárul az ember.

1. A személyes adatait reklám célból eladhatja a szolgáltató harmadik fél számára

2. Az ügyfél hozzájárul, hogy a szolgáltató eltárolja a bankkártya adatait

3. A próbaverzió lejárta után előfizet a teljes verzióra

 Példának okáért. Valaki hitelminősítést akar csinálni, hogy tudja, mennyi esélye van személyi kölcsönre vagy hitelkártyára. Beregisztrál egy ilyen weboldalra. Első alkalommal kifizet 7,5 fontot és azt hiszi, ezzel az ügy le van zárva. Aztán a következő hónapban levonnak tőle 15 fontot. Aztán újra és újra. Ekkor berohan a bankba, de ott nem fognak segíteni, mivel a tranzakció Card Payment-es. Tessék a kártyakibocsájtóhoz fordulni. A kártyakibocsájtó se tud semmit se tenni, mivel minden egyes levonás egyedi tranzakció. Azt mondja, vedd fel a kapcsolatot a szolgáltatóval. És ekkor szembesül azzal, hogy apró trükkökkel a szolgáltató megnehezíti ezt, majdnem lehetetlenné téve.

 Jópár ismerősöm megjárta már és csak egy megoldást találtam, amivel ha már megtörtént a trükk, könnyedén visszavághatunk. Le kell tiltani a bankkártyát. A kártya hátoldalán van egy segélyvonal telefonszám, ezt fel kell hívni és azt mondani, hogy elveszett a kártya. Az operátor azonnal letiltja a kártyát, azt már lehet is a kukába dobni. A kártyakibocsájtó pedig 1-2 napon belül küld egy másikat. Az új kártyának új száma van és új biztonsági kódja. Kérésre viszont megtartja a régi PIN kódot, így nem kell újat megjegyezni. A tisztelt „szolgáltató” pedig hoppon marad, hiszen nem létező kártyaadatokkal nem tudja végrehajtani a további tranzakciókat.

 Angliában 5, 10, 20 és 50 fontos bankjegyek vannak forgalomba. Skócia területén használják a 100 fontos bankjegyet is, de ezzel nem hiszem, hogy sokan fognak találkozni.

 Jöjjenek a nagyobb címletű fémpénzek, melyek már igazi vásárlóértékkel bírnak:

 Ha már annyi szó esett a pénzről, itt az ideje, hogy lássuk is miről van szó. Először is következzenek a fémpénzek. Angliában 1, 2, 5, 10, 20 és 50 penny-s továbbá 1 és 2 fontos pénzérmék vannak forgalomban.

Ebben a bejegyzésben az idei évre szóló hivatalos munkaszüneti napok dátumát szeretném megosztani. Ezeken a napokon nincs banki/ hivatali szolgáltatás, ill. tömegközlekedés. A dátumok Anglia és Wales területére vonatkoznak.

 Bank holiday – Munkaszüneti napok

Anglia és Észak-Írország területén a munkaszüneti napokat Bank holiday-nak vagy Public holiday-nak nevezik. Ilyenkor a bankok, állami intézmények zárva vannak, de a szolgáltató szektor ekkor is működik.

 Az első tőrvény, ami erről szól 1871-ben született és 4 napról szólt. Manapság területenként változó, más Wales és más Skócia területén. Ám országosan elfogadottan 2011-ben 9 nap lesz.

 A hatályos törvény szerint senkinek se jár alanyi jogon. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló munkaszerződésétől függ, Bank holiday-kor jár-e neki szabadnap és az fizetett-e.

Angliában a központi segélyhívó szám a 999. Ezen a számon keresztül lehet elérni a rendőrség, mentők és a tűzoltóság diszpécserét.  A telefonszám minden hálózatról ingyenesen hívható és angol nyelvű.

A szabályozás értelmében, az Unió területéről korlátozásmentesen lehet cigarettát és szeszesitalt behozni Angliában. Ennek ellenére van egyfajta limit. Ha valaki egy bizonyos mennyiség fölött akar ilyen termékeket behozni az országba, azt közölnie kell a vámossal és meg kell indokolnia a nagy mennyiség okát. Abban az esetben, ha a vámost nem sikerül meggyőzni, jogában áll a teljes mennyiséget lefoglalni és még büntetést is kilátásba helyezhet. 2011. Október 1-től érvényes limit a következő:

- Cigaretta: 800 szál

- Szivar: 200 szál

- Dohány: 1 kg

- Sör: 110 liter

- Bor: 90 liter

- Égetett szesz: 10 liter

 A szabályozással kapcsolatos részletekről itt olvashattok, angol nyelven:

 http://www.hmrc.gov.uk/customs/arriving/arrivingeu.htm

Belföldi busztársaságok

 National Express:

 http://www.nationalexpress.com/coach/index.cfm

 Megabus:

 http://uk.megabus.com/default.aspx

Vasút:

  National Express:

 http://www.nationalexpresseastanglia.com/

 National Rail:

 http://www.nationalrail.co.uk/

 A londoni tömegközlekedési vállalat oldala:

http://www.tfl.gov.uk/

Mondhatnám, hogy a kisvárosi életet csak ínyenceknek ajánlom. Csak olyanok válasszanak kisebb várost, akik nagyon jó háttérrel rendelkeznek, és hosszú távra terveznek. Ebben az esetben ugyanis a helyi, megbízható segítség és a megfelelő anyagi háttér egyaránt fontos. Persze sok olyan embert ismerek, aki az általam ajánlott kondíciók hiányában ment vidékre, de a többségük nem is elégedett a helyzetével, kitörni pedig a helyzetéből fakadó anyagi korlátok miatt nem tud. De lássuk, miről is beszélek, vagyis mire van szükség:

- Angol nyelvtudás

- Elegendő kezdőtőke legalább egy hónapra

- Helyi, megbízható segítő

- Elegendő idő a kiutazás megszervezéséhez

- Tervek és információk a munkakereséssel kapcsolatban

 Nekem 3 dolgot kellet mérlegelnem, amikor a költözésen gondolkodtam. Három fontos tényezőt.

1. A ház, amiben lakom. Londonban 15-en laktunk egy házban és folyamatos volt a feszültség.

2. A város, ahol élek. Vagyis ne érezzem magam feszültnek, ha este ki kell menni az utcára és ne forduljon fel a gyomrom közterületen a kosz és a bűz miatt.

3. A munkám. Kellemes környezetben, jó pénzért, előléptetési lehetőséggel. Erre Londonban semmi esélyem nem volt. Bár elláttam a csoportvezetői teendőket, hivatalosan ez nem mutatkozott meg, se pénzben, sem pozícióban.

 Négy és fél év London után a költözés mellett döntöttem. Az én esetemben a város kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy egy nagyon jó barátomhoz költöztem. Tehát megvolt a helyi segítő, bár ez esetben inkább a személyes kötődés volt az indok, nem a segítség. Prestonban 3 éve jártam először és részemről szerelem volt első látásra. Hosszú távra tervezek, itt szeretnék családot alapítani és bár biztosan van szebb város is Angliában, nekem ez a 120,000 lakosú város tökéletesen megfelel. A munkakeresés már kemény dió. Hiába tudok felmutatni közel 4 év angol referenciát, itt szinte a nulláról kell majd felépíteni a karrieremet, de ezt belefér.

 Szóval a személyes példám is azt mutatja, hogy nem egyszerű. Idő, türelem és kitartás kell, de ha valaki hosszú távra tervez, akkor megéri. Ha valaki családostól akar kijönni, vagy itt akar letelepedni és családot alapítani, annak ez nagyon jó alapnak. De csak akkor, ha a korábban felsorolt kondíciókkal rendelkezik. Ellenkező esetben, csak annak a bizonyosnak a rossz végére fog állni…

 Attól függően, hogy valaki mekkora méretű városba megy egészen a földrajzi elhelyezkedésig, sok minden befolyásolja azt, amire az ember számíthat vidéken.  Ennek ellenére, ha az ember összeszedi a kellő információkat, akkor neki lehet vágni bármely nagyvárosnak. Véleményem szerint, kellő szervezés esetén semmivel se nehezebb a kezdet, persze azért ebben az esetben jobb, ha az ember nagyobb tartalékkal indul neki. Tehát ilyenkor már illik legalább egy havi tartalékkal rendelkezni, felkészülve minden eshetőségre.

A város kiválasztása ebben az esetben egyénfüggő. Például, ha valaki rendszeresen szeretne hazalátogatni, akkor ott van Manchester, közvetlen Bp.-i repülőjárattal. Ha valaki vendéglátó iparban szeretne dolgozni, akkor esetleg valamelyik nagyobb tengerparti város jöhet szóba. Ezért érdemes több oldalról is megvizsgálni a kérdést, mielőtt végleg döntene az ember. Ezzel kapcsolatban pedig egy másik blog és talán egy kis segítség is a választáshoz:

http://anglianemlondon.blog.hu

 Négy éve én is ide indultam. Az elmúlt időszak tapasztalatai miatt, ha bárki Londonról kérdez, akkor az állatkert, ill. a munkásszálló szavak jutnak eszembe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem véletlenül költöztem el innen. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot sajnálok, azt, hogy nem tettem meg előbb. Ennek ellenére, ha valaki könnyű kezdetre vágyik Angliában, akkor azt javaslom, jöjjön Londonba… majd költözzön el, amit teheti .

 De most a száraz tények. Sok szempontból a főváros a legjobb választás. Hiszen itt lehet a legkönnyebben szállás és munkát találni. Azt hiszem ez elég indok, de persze ne feledkezzünk meg a lényegről. Ez pedig a pénz. Hiszen a többség ezért jön ki és itt lehet a legkönnyebben megkeresni, de egyúttal elkölteni is. London a világ egyik legdrágább városa, és ha a vidéki Anglia árait nézzük, akkor átlag 20-35%-kal drágább a szállás és a tömegközlekedés. Ez pedig nagyon sok. Főleg annak tudatában, hogy a fizetésed fele megy el a szállásra és a közlekedésre itt. Persze a magas szállás árak a magyar „vámszedőknek” köszönhető, akiktől a többség bérel szobát.

 Ha valaki James Bond- 007-es stílusban akar nekivágni, vagyis 0 angoltudás, 0 tőke, de melót akar egy héten belül, akkor London az ideális választás. Tehát könnyebben lehet munkát találni, ezáltal anyagilag nem annyira megterhelő. Cserébe viszont az embernek szembesülnie kell az „apró betűs” résszel is.

- A szállások többsége rossz állapotú. Otthonnak még közelről sem nevezhető. Jobb esetben csak 8-10, de néhol 12-14 ember él egy házban és nincs lehetőséged megválogatni a társaságot.

- Saját lakás bérlése nem egyszerű és főleg nem olcsó. Az ingatlanárak sokkal magasabbak, mint az országos átlag és a bérléssel kapcsolatos procedúra se mindig egyszerű.

- Az ügynökségek és a cégek egyaránt visszaélnek a magas munkakeresői létszámmal. Ezáltal alacsonyabbak a bérek és sokszor visszaélnek a munkások kiszolgáltatott helyzetével.

 Tehát mindenki a befektetésének megfelelő haszonra számítson. Vagyis, ha valaki keveset tesz az asztalra, akkor ne is akarjon onnan sokat elvenni…

Ez bizony egy fogós kérdés. Hiszen az úticél kiválasztásakor nagy segítséget nyújthat a helyi ismeretség. Persze a mennyiség és a minőség itt is felvet néhány kérdést, de ez már nagyon egyéntől függő. Hiszen egy kedves, közeli rokon is lehet teljesen visszautasító, míg egy szimpla ismerős is lehet lelkes, lelkiismeretes támasz. Hosszú sorokon át lehetne elemezi, hogy, ki miért ábrándult ki vagy fordult el honfitársaitól. Sajnos nekem is voltak negatív tapasztalataim. Én magamat egyfajta serpának definiálnám. Mutatom az utat és útravaló tanáccsal szolgálok. Néhányan ezt összekeverték az óvobácsival. Nos, nem vagyok az. Nem fogom senki kezét, nem fogom helyette csinálni azt, ami az ő dolga és nem fogom az életre tanítani. Ennek két oka van. Egyrészt megvannak a saját kis problémáim. Nem vagyok tökéletes, mint ahogy az életem se az. Másrészt, amit teszek, azért nem várok viszonzásul semmit. Vagyis összességében megvannak a saját és az általam nyújtott szívesség határai is. És ezzel szerintem mások is így vannak.

A legfontosabb, hogy az ember mérlegelje a lehetőségeit. Pénz, nyelvtudás és kapcsolatrendszer. Ezek függvényében lehet tervezni.

A személyes véleményem (és ezzel lehet vitatkozni), hogy nem biztos, az a jobb, ha másra bízzuk a sorsunkat. Én jobban szeretem magam intézni a dolgaimat, persze a korlátok így is megvannak, mert nem minden múlik rajtam. Másrészt a szívességnek is megvannak a maga sajátosságai. Ebben se gondolkodunk egyformán. Mivel nem vezérel önző érdek (kivéve, hogy jót tesz az egómnak, a sok dicsérő és hálálkodó üzenet) ezért megengedem magamnak azt a luxust, hogy eldöntöm a segítségnyújtás szintjét. Ezt eddig mindig jól eltaláltam. Ennek következtében van, akinek beleléptem a lelki világába, de így tettem szert emberileg értékes (értsd: érdekmentes) jóbarátra is.

 Az, aki másra bízza a sorsát, lehet, hogy csak ideiglenesen teszik, de az események nem az ő irányítása alatt lesznek. Ezért nem mindegy, hogy kire hagyatkozik az ember. Ráadásul szívesség esetén sokan hajlamosak húzni a strigulákat, sőt olyanok is vannak, akik még a szívességnyújtás előtt azt mérlegelik, hogy mi lehet nekik ebből a hasznuk. Végső soron senkit se akarok arra buzdítani, hogy csak magára hagyatkozzon, csak arra, hogy találja meg az egyensúlyt az önállóság és a segítségkérés között.

Üdvözlet!

Árpádiusz vagyok és 2006 októbere óta élek és dolgozok Angliában. Kinntartozkodásom negyedik évfordulója alkalmából indítom eme blogot. Tudom, hogy sokan írnak blogot az itteni életükről és személyes tapasztalataikról. Az én célom ezzel a bloggal első sorban olyan jellegű informálás, mely segítségével az angliai munkavállalást tervezők könnyebben tudnak elindulni. Tudom, nem lesz egyszerű, de megpróbálok kizárólag a tényekre és a tapasztalatokra koncentrálni, úgy, hogy személyes véleményem ne nagyon befolyásoljon.  Hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenki más körülmények közül indul, különböző indokokkal és célokkal.

Remélem, hogy a blogom segítségével sokan felkészültebben vágnak bele ebbe a nagy kalandba, és hogy az olvasóim ez által nem fognak olyan hibákba esni, melyekkel én nap, mint nap szembesülök honfitársaim jóvoltából. Megpróbálok a lehetőségekhez mérten minden témát körbejárni, de ha bárkinek bármilyen kérdése lenne, akkor forduljon hozzám bizalommal. Ha tudok szívesen segítek.

Jó olvasást és sok sikert!