Anglia, élet és munkavállalás

Angliában (ellentétben Magyarországgal) tudják mi az öngerjesztő gazdaság. Vagyis ha új munkahelyet teremtesz, azzal még több munkahelyet teremtesz. Hiszen aki idejön élni és dolgozni annak vannak szükségletei. Enni, inni, aludni, utazni, stb. mindenkinek kell.

Persze itt meg lehet figyelni egyfajta kasztosodást. Egy magyar vendégmunkásból nem lesz menedzser, de egy ízig-vérig angol se fog szállodai szobát takarítani. Vagyis mindenkinek megvan a helye.

De most térjünk vissza a munkalehetőségekre. Az átlag minimális nyelvtudással, magyar referenciával érkezik és ezzel nem is megy sokra. Lehet neked elismert szakmád, de az angolok csak az angol tapasztalatot fogadják el. Nem hatja meg őket a követség által hitelesítet, angol nyelvre lefordított bizonyítvány. Ennél fogva a kiérkezők többségének el kell indulni a szamárlétrán.

 Angliában viszonylag könnyű munkát találni. Sokkal könnyebb, mint otthon, de ez nem jelenti azt, hogy az első munkahelyet mindenki szeretni fogja. Sőt. Én azt szoktam az újoncoknak mondani, hogy bármilyen munkát is kap elsőre, azt fogadja el. Dolgozzon, legyen bevétele. Szerezzen tapasztalatot.

Sokkal könnyebb, kiegyensúlyozottan, állandó bevételi forrás mellet-munkát keresni, mint üres zsebbel járni az utcát.

 És akkor mire számíthatsz. Alapszintű munkára. Most nem akarok kitérni arra, ha valaki többdiplomás, kiváló angoltudással jön ide, hiszen ők nagyon kevesen vannak. Ezért kizárólag az átlagos kalandorok lehetőségéről beszélek.

  Tehát kezdetben vala az ügynökség. Itt be kell regisztrálni és várni a telefonhívásra. Ezek a cégek egyrészt gyári, raktári, élelmiszer-ipari munkákra szakosodtak. A másik típus a szolgáltató ipar. Értsd pincér, felszolgáló, szállodai- takarító. A beosztások szempontjából, nem sok választási lehetőség van.

A fizetés minimálbér, de itt jön a lényeg. Átlag szakma, átlag munka. Mit kapsz ezért? Kutyába vesznek.  Akár csak otthon! De itt több a csont ...

 Nemrég olvastam egy felmérésről melyben az szerepel, hogy a magyar lakosság 75%-a nem beszél semmilyen idegen nyelvet. Nekem itt Londonban rosszabb a tapasztalatom. Ezzel csak az a baj, hogy itt az angol a hivatalos nyelv. Ha bármit el akarsz intézni, legalább alapszintű nyelvtudás kell. Persze sokan nekivágnak nulla angollal és akkor jön az, hogy ”légyszi gyere, mert nem értem”. De ami rosszabb az az, hogy így esély sincs normálisabb melóhelyet találni. Ezért van az, hogy sokan panaszkodnak. Szar a meló. Tettél ez ellen valamit? Nem! Akkor?

Pár hónapja megkértek, hogy tolmácsoljak az egyik ügynökségnél. Ott volt egy csaj a pasijával, aki hónapok óta nem dolgozott, angolul csak köszönni tud. Nagyon kellet a cégnek az ember. Ezért behívták a srácot az irodába. Itt elkezdődött a szokásos csevegés, hogy az ügyintéző fel bírja mérni a versenyzőt. Az alábbi dialógus hangzott el:

-Hello! How are you?

-Hi! I’m Ferenc...Ferenc Szabó.

-Ok!Where do you live?

-??????????

-Wembley, Harrow?

-Öööö. Yes, yes, I’m Szabó!

 Természetesen nem kapott a srác munkát, de amit ezek után mondott az nekem kicsit durva volt. Kiakadt, hogy ez az ügynökség, ahol több száz magyar regisztrált már, miért nem alkalmaz magyar nyelvű ügyintéző. Azért, mert ez Anglia vazze!

 Tehát kijöhetsz nyelvtudás nélkül. Könyöröghetsz, hogy segítsenek az ügyintézésbe, de akkor  csak az aljamunka marad mindvégig. Vagy tanulsz és esélyed van jobb munkára, magasabb fizetésre.

 Kézzel fogható információ hiányában sokan fordulnak Magyarországon olyan cégekhez, melyek külföldi munkaerő-közvetítéssel foglalkoznak. Ezek a cégek jobb esetben a befizetett pénzért nyújtanak valamilyen szolgáltatást, de ugyebár semmi sincs ingyen. Az apróbetüs részről se hallani az első pillanatban. Én anno amikor először gondolkoztam a kiköltözésről megkerestem néhány  céget, de valami mindig sántított. A legjobb az volt amikor arra akartak rábeszélni, hogy iratkozzak be a cég álltal biztosított, méregdrága nyelvtanfolyamra. Ha a tanfolyam elvégzése után a vizsgán jól szerepelek, akkor talán (!) a cég tud munkát biztosítani. Vicc! Sajnos ők komolyan gondolták. A rosszabb verzió az amikor elkérnek 50-100,000 forintot az ügyintézésre meg egyéb dolgokra, de valójában nem nyújtanak segítséget. 

Megtörtén, hogy egy 10 fős társaságot kihozott egy vállalkozó, mondván van munka, és segít a szállás megszervezésében is. Többszáz fontot fizetet ki mindegyik jelentkező. Ki is jöttek Londonba, ahol egy szoba-kiadással foglalkozó személy házába be is költöztek. Befizették a szobára a kauciót és azzal a lendülettel a „munkaerő-közvetítő” el is tünt. Se pénz, se munka. A főbérlő pedig ugyebár csak a szobákkal foglalkozik. Így a társaság tagjai hoppon maradtak és rövid időn belül mindenki hazasonfordált.

A másik eset is többször előfordult. Valaki állást és szállást ajánl. Tehát ha nála laksz Londonban, akkor segít neked munkát találni. Te szépen kijösz ide, bízva egy vadidegen szavában. Amikor beköltözöl a kezedbe nyom egy bérleti szerződét ( ami lehet, hogy nem is hivatalos ) és te aláírod, hogy három hónapig nem költözhetsz ki vagy elúszik a befizetett kaució. Mi történik ezután. Semmi. Magadra maradsz, találj munkát ahogy akarsz. A fene se akar veled bajlódni. A pénzed egy része nála, szinte a túsza vagy és ha nem tetszenek a körülmények, akkor se tudsz mit tenni, mert a pénzedet nem kapod vissza. Rosszabb esetbe még el is „üldöznek” vagyis kiszekálnak a házból , mert kell a szoba a következő baleknak.

Jótanács. Ha van „felesleges” pénzed arra, hogy megpróbáld külföldön, akkor irány egy hivatalos nyelviskola. Igaz, hogy a nyelviskolában tanultakhoz semmi köze pl. a londonban használt angolhoz, de legalább lesz egy alapod. A kiutazás, szállás és egyéb dolgok miatt amúgy is kell némi alaptőke. Tehát ne másnak a zsebét tömd meg a saját pénzeddel.

A munkavállalás többi kérdésére is van válasz és megoldás, nem kell a vámszedőkhöz rohanni. 

Mondhatnám, hogy a kisvárosi életet csak ínyenceknek ajánlom. Csak olyanok válasszanak kisebb várost, akik nagyon jó háttérrel rendelkeznek, és hosszú távra terveznek. Ebben az esetben ugyanis a helyi, megbízható segítség és a megfelelő anyagi háttér egyaránt fontos. Persze sok olyan embert ismerek, aki az általam ajánlott kondíciók hiányában ment vidékre, de a többségük nem is elégedett a helyzetével, kitörni pedig a helyzetéből fakadó anyagi korlátok miatt nem tud. De lássuk, miről is beszélek, vagyis mire van szükség:

- Angol nyelvtudás

- Elegendő kezdőtőke legalább egy hónapra

- Helyi, megbízható segítő

- Elegendő idő a kiutazás megszervezéséhez

- Tervek és információk a munkakereséssel kapcsolatban

 Nekem 3 dolgot kellet mérlegelnem, amikor a költözésen gondolkodtam. Három fontos tényezőt.

1. A ház, amiben lakom. Londonban 15-en laktunk egy házban és folyamatos volt a feszültség.

2. A város, ahol élek. Vagyis ne érezzem magam feszültnek, ha este ki kell menni az utcára és ne forduljon fel a gyomrom közterületen a kosz és a bűz miatt.

3. A munkám. Kellemes környezetben, jó pénzért, előléptetési lehetőséggel. Erre Londonban semmi esélyem nem volt. Bár elláttam a csoportvezetői teendőket, hivatalosan ez nem mutatkozott meg, se pénzben, sem pozícióban.

 Négy és fél év London után a költözés mellett döntöttem. Az én esetemben a város kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy egy nagyon jó barátomhoz költöztem. Tehát megvolt a helyi segítő, bár ez esetben inkább a személyes kötődés volt az indok, nem a segítség. Prestonban 3 éve jártam először és részemről szerelem volt első látásra. Hosszú távra tervezek, itt szeretnék családot alapítani és bár biztosan van szebb város is Angliában, nekem ez a 120,000 lakosú város tökéletesen megfelel. A munkakeresés már kemény dió. Hiába tudok felmutatni közel 4 év angol referenciát, itt szinte a nulláról kell majd felépíteni a karrieremet, de ezt belefér.

 Szóval a személyes példám is azt mutatja, hogy nem egyszerű. Idő, türelem és kitartás kell, de ha valaki hosszú távra tervez, akkor megéri. Ha valaki családostól akar kijönni, vagy itt akar letelepedni és családot alapítani, annak ez nagyon jó alapnak. De csak akkor, ha a korábban felsorolt kondíciókkal rendelkezik. Ellenkező esetben, csak annak a bizonyosnak a rossz végére fog állni…

 Attól függően, hogy valaki mekkora méretű városba megy egészen a földrajzi elhelyezkedésig, sok minden befolyásolja azt, amire az ember számíthat vidéken.  Ennek ellenére, ha az ember összeszedi a kellő információkat, akkor neki lehet vágni bármely nagyvárosnak. Véleményem szerint, kellő szervezés esetén semmivel se nehezebb a kezdet, persze azért ebben az esetben jobb, ha az ember nagyobb tartalékkal indul neki. Tehát ilyenkor már illik legalább egy havi tartalékkal rendelkezni, felkészülve minden eshetőségre.

A város kiválasztása ebben az esetben egyénfüggő. Például, ha valaki rendszeresen szeretne hazalátogatni, akkor ott van Manchester, közvetlen Bp.-i repülőjárattal. Ha valaki vendéglátó iparban szeretne dolgozni, akkor esetleg valamelyik nagyobb tengerparti város jöhet szóba. Ezért érdemes több oldalról is megvizsgálni a kérdést, mielőtt végleg döntene az ember. Ezzel kapcsolatban pedig egy másik blog és talán egy kis segítség is a választáshoz:

http://anglianemlondon.blog.hu

 Négy éve én is ide indultam. Az elmúlt időszak tapasztalatai miatt, ha bárki Londonról kérdez, akkor az állatkert, ill. a munkásszálló szavak jutnak eszembe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem véletlenül költöztem el innen. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot sajnálok, azt, hogy nem tettem meg előbb. Ennek ellenére, ha valaki könnyű kezdetre vágyik Angliában, akkor azt javaslom, jöjjön Londonba… majd költözzön el, amit teheti .

 De most a száraz tények. Sok szempontból a főváros a legjobb választás. Hiszen itt lehet a legkönnyebben szállás és munkát találni. Azt hiszem ez elég indok, de persze ne feledkezzünk meg a lényegről. Ez pedig a pénz. Hiszen a többség ezért jön ki és itt lehet a legkönnyebben megkeresni, de egyúttal elkölteni is. London a világ egyik legdrágább városa, és ha a vidéki Anglia árait nézzük, akkor átlag 20-35%-kal drágább a szállás és a tömegközlekedés. Ez pedig nagyon sok. Főleg annak tudatában, hogy a fizetésed fele megy el a szállásra és a közlekedésre itt. Persze a magas szállás árak a magyar „vámszedőknek” köszönhető, akiktől a többség bérel szobát.

 Ha valaki James Bond- 007-es stílusban akar nekivágni, vagyis 0 angoltudás, 0 tőke, de melót akar egy héten belül, akkor London az ideális választás. Tehát könnyebben lehet munkát találni, ezáltal anyagilag nem annyira megterhelő. Cserébe viszont az embernek szembesülnie kell az „apró betűs” résszel is.

- A szállások többsége rossz állapotú. Otthonnak még közelről sem nevezhető. Jobb esetben csak 8-10, de néhol 12-14 ember él egy házban és nincs lehetőséged megválogatni a társaságot.

- Saját lakás bérlése nem egyszerű és főleg nem olcsó. Az ingatlanárak sokkal magasabbak, mint az országos átlag és a bérléssel kapcsolatos procedúra se mindig egyszerű.

- Az ügynökségek és a cégek egyaránt visszaélnek a magas munkakeresői létszámmal. Ezáltal alacsonyabbak a bérek és sokszor visszaélnek a munkások kiszolgáltatott helyzetével.

 Tehát mindenki a befektetésének megfelelő haszonra számítson. Vagyis, ha valaki keveset tesz az asztalra, akkor ne is akarjon onnan sokat elvenni…

Ez bizony egy fogós kérdés. Hiszen az úticél kiválasztásakor nagy segítséget nyújthat a helyi ismeretség. Persze a mennyiség és a minőség itt is felvet néhány kérdést, de ez már nagyon egyéntől függő. Hiszen egy kedves, közeli rokon is lehet teljesen visszautasító, míg egy szimpla ismerős is lehet lelkes, lelkiismeretes támasz. Hosszú sorokon át lehetne elemezi, hogy, ki miért ábrándult ki vagy fordult el honfitársaitól. Sajnos nekem is voltak negatív tapasztalataim. Én magamat egyfajta serpának definiálnám. Mutatom az utat és útravaló tanáccsal szolgálok. Néhányan ezt összekeverték az óvobácsival. Nos, nem vagyok az. Nem fogom senki kezét, nem fogom helyette csinálni azt, ami az ő dolga és nem fogom az életre tanítani. Ennek két oka van. Egyrészt megvannak a saját kis problémáim. Nem vagyok tökéletes, mint ahogy az életem se az. Másrészt, amit teszek, azért nem várok viszonzásul semmit. Vagyis összességében megvannak a saját és az általam nyújtott szívesség határai is. És ezzel szerintem mások is így vannak.

A legfontosabb, hogy az ember mérlegelje a lehetőségeit. Pénz, nyelvtudás és kapcsolatrendszer. Ezek függvényében lehet tervezni.

A személyes véleményem (és ezzel lehet vitatkozni), hogy nem biztos, az a jobb, ha másra bízzuk a sorsunkat. Én jobban szeretem magam intézni a dolgaimat, persze a korlátok így is megvannak, mert nem minden múlik rajtam. Másrészt a szívességnek is megvannak a maga sajátosságai. Ebben se gondolkodunk egyformán. Mivel nem vezérel önző érdek (kivéve, hogy jót tesz az egómnak, a sok dicsérő és hálálkodó üzenet) ezért megengedem magamnak azt a luxust, hogy eldöntöm a segítségnyújtás szintjét. Ezt eddig mindig jól eltaláltam. Ennek következtében van, akinek beleléptem a lelki világába, de így tettem szert emberileg értékes (értsd: érdekmentes) jóbarátra is.

 Az, aki másra bízza a sorsát, lehet, hogy csak ideiglenesen teszik, de az események nem az ő irányítása alatt lesznek. Ezért nem mindegy, hogy kire hagyatkozik az ember. Ráadásul szívesség esetén sokan hajlamosak húzni a strigulákat, sőt olyanok is vannak, akik még a szívességnyújtás előtt azt mérlegelik, hogy mi lehet nekik ebből a hasznuk. Végső soron senkit se akarok arra buzdítani, hogy csak magára hagyatkozzon, csak arra, hogy találja meg az egyensúlyt az önállóság és a segítségkérés között.